Manapság rengeteg autó- és motorverseny sorozat van a világon, ám autósból azért talán több, mert jóval szélesebb a választék, mint a motorok között. Valamint (ahogy Dávid Sándort idézem talán) "a motoroknak nagyobb a szabadságfoka...", ott jóval többet számít a versenyzői tudás, de azért nem csak az a döntő befolyású, viszont tény, hogy talán könnyebb egy motoros tehetséget fölfedezni.

Ugyanakkor az autóversenyek valamiért népszerűbbek, Magyarországon is több különböző csatornán láthatóak a különböző autóversenyek. Mindig van egy pár, ami annyira elit, hogy kiemelkedik az összes közül, ilyen pl az Indy 500, a Le Mans-i 24 órás verseny, a Forma1-es Monacoi Nagydíj, a Makaói Grand Prix, ami nemcsak a WTCC-t tartalmazza, hanem az F3-at is, valamint az utcai motorversenyzés egyik legfontosabb állomása.

Alapvetően az autósportokat ha sorba rakjuk népszerűség szerint, akkor értelemszerűen a Forma1 az első, és úgy körülbelül az összes olyan versenysorozat, amit világbajnokságnak hívunk, ami nem márkakupa, nem EB és még ennek a keveréke sem (Eurocup). 

A Forma1-ről mindenkinek van véleménye, még annak is, akit teljesen hidegen hagy. Akiket viszont nem hagy hidegen, azok között is vannak az objektívek (ezek jó esetben a tv-ben is szereplő "szakértők", valamint sokszor a már sok futamon túl lévő emberek, akiknek már nincs kedvence) és a fanatikus szurkolók, akiknek van akár több kedvence is. Nagyon nehéz objektívnek lenni, ez igaz az élet minden területére, egy blog nem is elsősorban az arról fog szólni. Még sokszor a kommentátorok sem azok, bár amikor minden szurkolótábor letámadja azzal a váddal, hogy "x-nek" vagy "y-nak" szurkol, az általában azt jelenti, hogy az illető teljesen objektív, és ez lenne az ideál. De a szívének senki sem tud parancsolni.

Nem tudhatom, régen más volt-e, de manapság nagyon különböző szurkolótábor van, és rendszeresen megy is a vita a táborok között, valamint vannak pilóták, akik egyszerűen a köznép mumusa lett csak azért, mert sikeres. A legutóbbi 4 év után ez értelemszerűen Vettel, de mondjuk elég drasztikus volt ez olykor. Hamiltonnál nem lehetett ezt érezni pl 2008-ban, pedig a legjobb autó volt alatta és nem kellett a Forma1-ben gyenge csapatoknál küzdenie ahhoz, hogy ülést kapjon. Erre pedig se előtte, se azóta nem volt példa. Talán Jaques Villeneuve, vagy manapság Kevin Magnussen lehetne ehhez hasonló, de a McLaren formája idén rendesen leromlott.

Tény, hogy elég unalmas már az is, ha 1 évet teljesen végigdominál 1 csapat vagy 1 versenyző és fixen tudod, hogy ki fog nyerni, és az is tény, hogy a 2012-es mezőnynél erősebb nagyon régen és ritkán volt, hiszen 6 világbajnok (vagy ha Rosberg idén behúzza, akkor így utólag 7) a mezőnyben, ráadásul 8 különböző győztes (Button, Alonso, Rosberg, Vettel, Maldonaldo, Webber, Hamilton, Raikkonen) 6 különböző konstruktőrrel (McLaren, Ferrari, Mercedes, Red Bull, Williams, Lotus), ehhez hasonlót nehéz produkálni. 2003-ban volt még szintén 8 (Coulthard, Raikkonen, Fisichella, Schumacher, Montoya, Ralf Schumacher, Alonso), de akkor "csak" 5 konstruktőr (McLaren, Jordan, Ferrari, Williams, Renault), ettől függetlenül akár össze is lehet hasonlítani a két szezont. A technika fejlődése miatt talán a 2003-as izgalmasabb, kevésbé kiszámíthatóbb volt, és nem volt "mesterséges előzés" (vagyis DRS).

2009-et Button elég unalmassá tette rögtön az elején, de ha csak az év 2.felét nézzük, akkor már nem ez a képlet. Ha csak a futamgyőzteseket nézzük az év 2.felében (Vettel, Webber, Hamilton, Barrichello, Raikkonen - 3 konstruktőr), akkor még az nem az igazi, hiszen szezon végére a Red Bull olyan szinte jutott, amit 2013 végéig tartott, de ha a dobogósokat is megnézzük rajtuk kívül (Massa, Kovalainen, Fisichella, Glock, Alonso, Trulli, Kubica valamint az évad első feléből Glock és Heidfeld), akkor láthatjuk, hogy elég változó volt az eleje és gyakorlatilag csak a Toro Rossoból és a Williamsből nem említettem senkit. A pontverseny első 15 helyezetje szerzett legalább 1 dobogót, az első 6 pedig futamgyőzelmet is. Ilyen szempontból ez a mezőny kiegyenlített volt és erős is, gyakorlatilag csak Schumacher hiányzott onnan, ő is csak azért, mert a lehetősége meg lett volna, valamint később még vissza is tért.

A MotoGP teljesen más tészta, Mike Hailwood az egyetlen, aki mindkettőben helytállt, bár Valentino Rossi pl nem volt olyan rossz 4 keréken, valamint Schumi is próbálkozott motorozással, de azért a kettő között nem jellemző az átjárás.
A Forma1-ben a GP2 meg a GP3 annyira nincs fölkapva, ezzel ellentétben a MotoGP-nek a legnépszerűbb kategóriája Magyarországon sokáig a 125-ös, tehát a legkisebb volt, ennek első számú oka persze Talmácsi Gábor és az ő kiváló teljesítménye volt, de a MotoGP-ben pl az év végi díjátadón nem nézik annyira le a két kisebb kategóriát, még ha tény, hogy a királykategória nem véletlenül az, hiszen az igazi "királyok" ott versenyeznek.

A WTCC a túraautózás királykategóriája, pedig még egész fiatal sorozat, 2005-ben alakult, előtte ETCC volt, bár ETCC azóta is van, bár talán kisebb becsben tartják azóta. A WTCC-t a Forma1-gyel semmi értelme összehasonlítani, mert mondjuk míg a MotoGP-ben kb 40-45%-a, a WTCC-ben viszont kb 20%-a a versenytáv a Forma1-hez képest, szinte sprint futamok, és ráadásul 2 van egy hétvégén. Ez azt is jelenti, hogy a fölzárkózás hátulról szinte lehetetlen ennyi idő alatt (bár láttunk már rá ellenpéldát, igaz ehhez sok minden kellett), de mivel túraautók, ezért azt is, hogy itt nem olyan veszélyes, ha 2 autó összeér, főleg akkor, ha elsőkerekesek. Emiatt bátrabb és könnyebb előzések tudnak történni, így kevesebb idő alatt arányaiban több esemény van a WTCC futamokon általában.

A DTM lehetne akár a túraautózás Forma1-e, bár nem számít világbajnokságnak, de az autók közül egy átmenet a formula és a túraautó között. Zárt kasztnis, de van rajta diffúzor, a kormánya olyan, mint a Forma1-ben, a tempó pedig szintén magas.
Németországban már népszerűbb, mint a Forma1. Hiába van Schumacher helyett Vettel és Rosberg mint a két fő német pilóta, már 1995-ben is többen szurkoltak pl a helyszínen Schumiért, mint idén értük. Ennek számos oka lehet, de nem kezdem el fölsorolni, mert tuti kihagynék valamit. Maga a tény viszont elgondolkodtató.

Azt hiszem kezdésnek ennyit elég megemészteni, később inkább aktuális próbálok majd lenni, bár szívesen idézek a múltból, főleg abból a múltból, amit élőben is sikerült figyelnem, de azért nem úgy, mint Dávid Sándor, ugyanis ő teljesen más karakter és olyan régóta van benne, hogy nagyon sokat (talán túl sokat is) látott, hallott és írt. Lehet szeretni, vagy nem szeretni a stílusát, de tiszteletre méltó a munkássága.